2.Fejezet: Zűr

-Hogy mi?!?!-Pattant fel az asztaltól Vicky.Igen...Elmondtuk neki Kelly tervét, Tony-val kapcsolatban...

-Vicky...Nyugodj meg és ülj vissza kérlek...-Mondtam higgadtan.

-Nyugodjak meg?!?!-Kiabálta.-Hogy nyugodjak meg, ha egy ember fog járkálni a házunkban?!?!Azt hiszitek mindent szabad?!És ha megtudja a titkunkat és elmondja a külvilágnak?!Felfogtátok ezt???-Teljesen kikelt magából.

-Vicky!Ülj le!-Emeltem feljebb a hangomat mire a hölgy durcásan levágta magát elém a székre.-Remek...És most higgadj le!-Mondtam.

-Totál higgadt vagyok...Nem látszik?!-Dörmögte.

-Remek...Örülök.-Pillantottam Annára, aknek az érzelem manipulálás volt a képessége...

Anna vette a lapot és kiment az ebédlőből, a többiekkel együtt.

-Szóval...-Tettem kezeimet az asztalra.-Szeretném, ha tudnád, hogy ha Kelly szerelme is csatlakozik hozzánk...Ha Amy, Jane és Én úgy döntünk...Akkor egy szabály lép érvénybe.Az, hogy a lányok, akik a házban laknak ide hozhatják a szerelmüket...De!Nem szorakozásból.Ha átváltoztatsz valakit...Akkor felelősséggel vagy érte.Ha átváltoztatjuk Tony-t...Akkor Ő is a klán tagja lesz.De!Csak az igaz szerelmeteket lehet átváltoztatni.Mást NEM!-Mondtam.Most a "vezér" hangnememre álltam...

-Értem...-Mondta.-Most már elmehetek?!-Kérdezte.

-Vicky...-Szóltam utána.-Szeretném ha...Rendesen viselkednél Tony-val.És...-Nkább nem fejeztem be a mondatok csak kimentem a kertbe...

-Na hogy fogadta?-Röppent mellém Jane.

-Vicky-sen...-Húztan el a számat.

-Nyugi...Majd megbékél!-Húzott le minket maga mellé Amy, a hintaágyra.

-Ja...Csak az a baj, hogy én is ezzel nyugtatom magam...-Dőltem hátra.

-Penny!Jane!Amy!-Rohant oda hozzánk kiáltozva, kétségbe esetten Victoria.

-Victoria!Mi a baj?-Pattantunk fel.

-Románok...-Lihegte.-Itt vannak...

-Jack és a klánja?!...A Román Coven?!-Kérdeztem bambán.

-Igen, igen...-Bólogatott Vick.

-Jane!Amy!Gyerünk!Ne várassuk meg Őket.-Mosolyodtam el.-Victoria!Szólj a lányoknak!

-Igen is.-Bólintott majd elment...

A Román Coven régi barátunk.Köztük a vezér fia, Brian a szerelmem...:$

Kis korunk óta együtt voltunk, együtt nőttünk fel.De mikor a Volturi hatalomra tört, én meg hozzájuk csapódtam...Ellenségek lettünk.

Már egy éve nem láttam Őket és nagyon hiányoztak.Bár...Nem tudom, hogy békés szándékkal jöttek-e...

Amikor kiértünk a ház elé, az összes lánnyal a saccra...kb. 20 fős társaság is ott volt...

-Üdv, Hölgyeim!-ntett a vezér majd levette fehér csukjáját, ahogy mindenki más is...

-Üdv...-Modtam.-Mi járatban Jack?-Néztem a hadvezérre.

-Csak...Gondoltuk elnézünk felétek.Most, hogy már nem Volturi-k vagytok, hanem Randall-ok...Nem muszály ellenségekként élnünk.Kössünk békét és fogjunk össze.-Mondta.

-Jack...Már ismerlek annyira, hogy tudom mikor hazudsz...-Ráztam meg a fejemet mosolyogva.

-Hát jó...Akkor bevallom...Még ha csorba esik is a hírnevemen.-Sóhajtott.-Hiányoztál...Hiányoztatok!-Mondta.-És nem csak nekem...-Nézett fiára Jack.

-Meg kell valljam...Ti is...Nekem...Nekünk.-Néztem hátra a lányokra.-Nos...Szerintem ne ácsorogjunk idekint Jack...-Mondtam majd a hadvezér, a fia és Én elindultunk befele.A többi lány kint maradt a többi katonával...Hadd szórakozzanak egy kicsit...

1.Fejezet: Szerelmi ügyek

-Penny...-Lépett elém Kelly szemlesütve.

-Szia...Mi az Kelly?-Kérdeztem aggódva.

-Semmi különleges csak...-Motyogta.-Azt hiszem...Azt hiszem szerelmes vagyok...Egy...Egy emberbe...

Nem hittem a fülemnek...Kelly egy emberbe?!-Mi?!...-Kérdeztem halkan.-Egy...Ember férfibe?

-Igen...Tudom tlos és...Őrültség, de...Mi lenne ha...Ha...-Makogta.

-Ha átváltoztatnád és csatlakozna hozzánk...-Fejeztem be hejette.

-Eggen...-Bólintott.-Szóval...Mit szólsz...-Kérdezte.Éreztem hogy fél...

Mivel a képességeim, amiből van bőven segítettek érzékelni.

És hogy milyen képességeim vannak?...Egy:Egy érintéssel le tudom másolni vagy el tudom lopni más vámpírok kinézetét, hangját, memóriáját, képességét.Kettő: Egy érintéssel ölni tudok vagy feléleszteni a halott vámpírokat.Három: Gondolatolvasás.

-Nem tudom...Ki az?...Hol ismerted meg?-Kérdeztem.

-A neve Tony.Nagyon kedves és...egy buliban dumálgattunk meg...Kavrgattunk.-Pirult el.

-Ühüm...-Bólogattam.-Először...Hozd el Őt ide.-Mondtam.-Megismerjük és közösen eldötjük.De ugye tudod, hogy...Ha ezt Te megteheted akkor a többi lány is?!...Nem baj.Legalább lesz erősítésünk, de ezt...Meg kell vitatnom Amy-vel és Jane-nel.

-Köszönöm-köszönöm-köszönöm!!!-Ugrott a nyakamba ujjongva.

-Szívesen.-Mosolyogtam rá.-Holnapra hívd el Tony-t egy vacsira.-Mondtam.Mire csak bólogatott.

Miután Kelly elment bementem Amy-hez...

-Szia...-Ültem le az ágya szélére.

-Hello...-Ült fel.-Minek köszönhetem látogatásod?-Mosolygott rám.

-Kelly...-Húztam el a számat.

-Jane-nek is szólni kéne.-Mondta és erre Jane már ott is volt mellettünk.

-Szóval...Bele szeretett egy...Ember fiúba.Valami Tony.Engedélyt adtam neki arra, hogy holnapra meghívja egy vacsorára és...Azt mondtam, hogy...Majd döntünk arról, hogy közénk állhat-e a srác.-Hadartam el.-De Ti mit szóltok?-Néztem rájuk.

-Mi bízunk a döntésedben.Jöjjön Tony és majd meglátjuk.-Mondta Jane.

-Igen.-Bólintott Amy.-Legyen...

-Kösz csajok.-Öleltem meg Őket.Majd felálltam és már mentem is ki.

Végre találtunk egy jó nagy házat...New York-tól három órányira az erdőben.Egy régi, elhagyatott kúria volt, de mi felújítottuk és beköltöztünk...Jó távol a külvilágtól.

És, hogy étkezünk?...Ez egyszerű...Állatvér.

Átszoktunk a nomád életről a vegetáriánusra.A szemünk színét is visszakaptuk és eléggé emberiek vagyunk.

Szerencsénkre...Eddig csak heten vagyunk a klánunkban, de minden nap keresünk olyan nőket, lányokat akik megfelelőek lennének számunkra.

Egyszer volt egy elég zűrös ügy itt az erdőben...Egy falkával kell osztoznunk...Alakváltók.Medvék azt hiszem...Bazi nagy madvék...Ők is heten vannak, mint mi.

Vannak még alakváltók de azokkal jóban vagyunk.Ők farkasok...

Na de ez nem lényeg...Most térjünk vissza hozzánk...

Már egy éve, hogy egyedül élünk, elszakadva Aro-tól és a Volturi Klántól.Az otthonunktól, Olaszországtól...Volterra-tól...Eddig még szerencsénkre nem találtuk szembe magunkat Velük...Még szerencsénk...Nem hinném, hogy készen álnánk a csatára...

Van két újszülöttünk...Akik még nagy nehezen szokják az állatvért.Nagyon jó barátnők...És kb. egy idősek is.Anna és Kelly.Kelly-nek én vagyok a "mentora", Annának meg Victoria.

És ott van még Vicky...Ő egy nehéz eset.Önfejű, makacs és mindg beszól valakinek.Mndenbe beleköt, de amúgy nagyon kedves és aranyos lány.Nekem már szerencsém volt hozzá, hogy megnyílt előttem.Azóta jóban lettünk és mindent elmond nekem.

Azt hiszem jó vezér vagyok...Próbálok engedékeny, de erős is lenni egyszerre.Engedem nekik amit tudok, de ha rossz fát tesznek a tűzre meg is szidom Őket alaposan.

Tudják, hogy nem érdemes kivívni a haragomat maguk ellen, mert annak sosincs jó vége.

De tudják azt is, hogy anyai ösztön van bennem és mindig segítek nekik amiben csak tudok.

Nekem mindent elmondhatnak.A titkaik biztonságban vannak nálam.Ahogy az enyéim is Náluk.

lyen egy jó család...

Porológus

1845, Olaszország, Volterra

-Ne, Penelope!Ne tedd!Neeee...-Kiáltotta Livia...

Letéptem a fejét...Teste rongybabaként csuklott össze...

-Felix, Demetri!Tűntessétek el a holttestet!-Intett a Mesterünk.

-Igen is, Mester...-Hajolt meg a két fiú majd elmentek mellettem és csinálták amit parancsoltak.

-Te menny Penelope!Mosakodj meg...-Intett nekem Aro.

-Igen is, Mester.-Hajoltam meg.-Engedelmetekkel!-Ezzel kisiettem a trónteremből...A hatalmas faajtó hangosan csapódott be mögöttem...

Mindennek már 165 éve, de még tisztán emlékszem rá...A nővérem arcára...Annak az embernek az arcára akit mindennél jobban szerettem...Csak Ő maradt nekem ebben a hatalmas világban...Vagyis, mostmár...Ő sem.

Mert megöltem.

Megöltem mert parancsot kaptam rá.Én meg végre hajtottam a parancsot...

-Penelope!Hallod amit mondunk?!-Rázta meg a vállamat Jane.

-Mi?!-Eszméltem fel.-Elnézést...Mit mondtatok?-Kérdeztem.

-Amy és Amanda azt mondták, hogy...Saját klánt kéne alkotnunk.-Mondta Jane.

-Jónak tartod Te ezt?!Hogy ellent szegülünk a...Királyi családnak?!-Kérdeztem.

-Ha az összes nőstény vámpír klép akkor...Elegen leszünk, hogy fel tudjuk venni a harcot.És még mindg ott vannak az újszülöttek.Akiknek talán még különleges képessége is lehet.-Érvelt Amy.

-Igen...Ha bár...-Sóhajtottam.-Megharapjuk azt a kezet ami enni ad?!...Lányok ez...

-Bonyolult, veszélyes és őrült dolog.-segített ki Kelly.

-Igen.Pontosan...-Bólintottam.Ekkor az arcukon átsuhant a lemondás.-Mikor kezdjük?-Kérdeztem huncut mosollyal.

-Most!-Mondták a lányok.

Ezzel fogtuk a "civil" ruháinkat, bele pakoltuk őket egy-egy hátizsákba és az ablakon kiugráltunk...Magunk mögött hagyva az otthont ami mindig is védett minket.És a családot...Ami akkor is szerette mindannyiunkat ha rosszat tettünk.

Egy év elteltével mi még mindig élünk.A Volturival még nem találtuk szemben magunkat.

Bojongunk a nagyvilágban, folyamatosan költözünk és költözünk, viszont nincs házunk...Nincs otthonunk.Ami védelmet és biztonságot jelentene Számunkra...A Destiny Girls számára.

Ez a "klánunk" neve...A családnevünk pedig az én igazi családnevem, Randall.

Csak lányok vannak a klánunkban, de gondolkoztunk a férfi erősítésen is...Habár az elég bonyolult lenne...

Na mind egy...Majd megoldjuk a dolgot, mint mindig és egy új, sokkal erősebb, végzetesebb klánt hozunk össze és átvesszük a hatalmat. A harmadik királyi ház visszatért méltó helyére és az utolsó erejével is küzdeni fog a győzelemért.Bármibe kerüljön is...