-Vicky...Nyugodj meg és ülj vissza kérlek...-Mondtam higgadtan.
-Nyugodjak meg?!?!-Kiabálta.-Hogy nyugodjak meg, ha egy ember fog járkálni a házunkban?!?!Azt hiszitek mindent szabad?!És ha megtudja a titkunkat és elmondja a külvilágnak?!Felfogtátok ezt???-Teljesen kikelt magából.
-Vicky!Ülj le!-Emeltem feljebb a hangomat mire a hölgy durcásan levágta magát elém a székre.-Remek...És most higgadj le!-Mondtam.
-Totál higgadt vagyok...Nem látszik?!-Dörmögte.
-Remek...Örülök.-Pillantottam Annára, aknek az érzelem manipulálás volt a képessége...
Anna vette a lapot és kiment az ebédlőből, a többiekkel együtt.
-Szóval...-Tettem kezeimet az asztalra.-Szeretném, ha tudnád, hogy ha Kelly szerelme is csatlakozik hozzánk...Ha Amy, Jane és Én úgy döntünk...Akkor egy szabály lép érvénybe.Az, hogy a lányok, akik a házban laknak ide hozhatják a szerelmüket...De!Nem szorakozásból.Ha átváltoztatsz valakit...Akkor felelősséggel vagy érte.Ha átváltoztatjuk Tony-t...Akkor Ő is a klán tagja lesz.De!Csak az igaz szerelmeteket lehet átváltoztatni.Mást NEM!-Mondtam.Most a "vezér" hangnememre álltam...
-Értem...-Mondta.-Most már elmehetek?!-Kérdezte.
-Vicky...-Szóltam utána.-Szeretném ha...Rendesen viselkednél Tony-val.És...-Nkább nem fejeztem be a mondatok csak kimentem a kertbe...
-Na hogy fogadta?-Röppent mellém Jane.
-Vicky-sen...-Húztan el a számat.
-Nyugi...Majd megbékél!-Húzott le minket maga mellé Amy, a hintaágyra.
-Ja...Csak az a baj, hogy én is ezzel nyugtatom magam...-Dőltem hátra.
-Penny!Jane!Amy!-Rohant oda hozzánk kiáltozva, kétségbe esetten Victoria.
-Victoria!Mi a baj?-Pattantunk fel.
-Románok...-Lihegte.-Itt vannak...
-Jack és a klánja?!...A Román Coven?!-Kérdeztem bambán.
-Igen, igen...-Bólogatott Vick.
-Jane!Amy!Gyerünk!Ne várassuk meg Őket.-Mosolyodtam el.-Victoria!Szólj a lányoknak!
-Igen is.-Bólintott majd elment...
A Román Coven régi barátunk.Köztük a vezér fia, Brian a szerelmem...:$
Kis korunk óta együtt voltunk, együtt nőttünk fel.De mikor a Volturi hatalomra tört, én meg hozzájuk csapódtam...Ellenségek lettünk.
Már egy éve nem láttam Őket és nagyon hiányoztak.Bár...Nem tudom, hogy békés szándékkal jöttek-e...
Amikor kiértünk a ház elé, az összes lánnyal a saccra...kb. 20 fős társaság is ott volt...
-Üdv, Hölgyeim!-ntett a vezér majd levette fehér csukjáját, ahogy mindenki más is...
-Üdv...-Modtam.-Mi járatban Jack?-Néztem a hadvezérre.
-Csak...Gondoltuk elnézünk felétek.Most, hogy már nem Volturi-k vagytok, hanem Randall-ok...Nem muszály ellenségekként élnünk.Kössünk békét és fogjunk össze.-Mondta.
-Jack...Már ismerlek annyira, hogy tudom mikor hazudsz...-Ráztam meg a fejemet mosolyogva.
-Hát jó...Akkor bevallom...Még ha csorba esik is a hírnevemen.-Sóhajtott.-Hiányoztál...Hiányoztatok!-Mondta.-És nem csak nekem...-Nézett fiára Jack.
-Meg kell valljam...Ti is...Nekem...Nekünk.-Néztem hátra a lányokra.-Nos...Szerintem ne ácsorogjunk idekint Jack...-Mondtam majd a hadvezér, a fia és Én elindultunk befele.A többi lány kint maradt a többi katonával...Hadd szórakozzanak egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése